Az étterem a Belgrád rakparton található, könnyű megtalálni, nyáron ki is lehet ülni a teraszra, csodálatos kilátás nyílik a Gellért hegy felé és a Dunára.  A földszinti asztalok és az emeleten lévő kisebb paravánokkal elválasztott helyek közül mindenki ki tudja választani a számára szimpatikusabbakat, mi az emelet mellett döntöttünk, fényesebb és sokkal családiasabb is a hangulata.

Ami a környezetet illeti, a felszerelése az étteremnek nagyon szép, autentikus, a zene viszont már kevésbé, a Planet Sushiban játszott számok valahogy sokkal inkább megteremtették a hangulatot, mint az itt menő j-pop számok.

Ami viszont pozitív, hogy a miso levest kerámiában hozzák ki, eredeti japán kanállal, ellentétben a Planet Sushi műanyagával és IKEA kanalával. A leves íze kiváló volt, én az alap verziót választottam, a tesztelő társam pedig a kagylósat kósolta meg. Elmondása szerint a kagyló még speckósabbá teszi az amúgy is különleges ízvilágot. Szóval tessék bátran azt is megkóstolni, lehet, hogy következő alkalommal én is ezt fogom tenni.

Utána egy kedvenc tálat kértünk, mely 12 darab makit tartalmaz: avokádó, lazac, tonhal és tojálepény töltelékkel. Az ízek mindegyiknél rendben voltak, a formák és a méretek is.

Kicsit hiányoltam a pálcika tartóját, a hashioki-t, ennek hiányában a szokásoknak megfelelően a pálcikák a szója tányérjára helyezve vártak ránk.

Ami további pozitívum, hogy a hagyományoknak megfelelően vizes törlőkendőt kaptunk az elején, kétféle szójából lehetett választani (bár a szója “felszolgálása” sokkal jobban tetszett a Planet Sushiban), külön nyomógombot hozott a pincér az asztalhoz, hogy tudjuk őt hívni, annak ellenére, hogy minden pillanatban várták aktuális kívánságainkat. Egyszóval a kiszolgálással, a pincérek munkájával teljes mértékben meg voltam elégedve.

Az ízek teljesen rendben voltak. Ha jól tudom általában itthoni alapanyagokból dolgoznak, de a rízst importálják.

Ami az árakat illeti, először kicsit megelepődtem, amikor fellapoztam az étlapot. Ugyanis a sushifutár.hu árlistáját nézve nagyon barátságosnak tűnt a kínálat ár/érték arányban. Arra viszont nem számítottam, hogy ami házhozszállításnál (ingyenes kiszállításnál) 1000 forint az az étteremben 1800 ft és hasonlóan, minden ár majdnem a kétszerese.

Az étteremben ugyancsak lehet kapni 11:30 és 16:00 között Bentokat, amit hasonlíthatunk a Planet Sushi napi menüjéhez, elég bőséges összeállításnak néznek ki a fotók alapján, az áruk 1600-1800 forint körül van.

Ha valaki egy finomat akar enni az nap bármely szakában, akkor tudom ajánlani ezt az helyet, azonban, ha csak egy gyors ebédre vágyunk, akkor válasszuk inkább a Planet Sushi ajánlatát.

Az étterem holnapja, mely árak nélkül tartalmazza a kínálat nagyrészét is: http://www.bambuszliget.hu/
Késő délután helyfoglalásra nincsen szükség, azonban ebédidőben és vacsorára szerintem nem árt előre bejelentkezni, főleg, ha nagyobb társasággal érkezünk. Az ilyen csoportoknak paravánosan elválasztva 10 fős kis szobák vannak a földszinten, melyek 20 fősre össze is nyithatóak.

A másik kedvencem mostanában, melyet általában akkor eszem, amikor napi menüben lehet kérni (ez éttermenként változik), az a húsgombócos szendvics. Érdemes a meleg golyókat a parmezános-oregánós kenérbe kérni, zöldségből csak a fejes salátát és egy kis paradicsomot mellé, a szószt pedig mellőzzük. Helyette viszont mindenképpen kérjük rá egy adag parmezánt, így lesz az igazi az íze. Ez az szendvics ráadásul ugyancsak nem a legdrágábbak közül van, és ha nem napi ajánlatként kérjük, akkor a diákigazolványra (nem mindegyik étterem) kedvezményt is nyújt.

Érdemes mind a kettőt kipróbálni! Egy gyors, kellemes hétköznapi ebédhez tökéletes választások!

A CBH, vagyis Csirke-Bacon-Hagyma szendvicset mindenkinek tudom ajánlani. Végre egy olyan időszakos termék aminek van mérete is. A legtöbb esetben ugyanis, a Mekinél azt tapasztalom, hogy a szendvicsek mérete megy össze. Bár még ez sem akkora mint a konkurens hálózat Whopper nevű szendvicse, de azért már elég jól közelíti azt, legalábbis úgy ránézésre saccolással. A hagymadarabkák pirítva kerülnek az összeállításba, a csirke a szokásos mekis fajta, a kenyérre pedig bacondarabkákat szórnak (bár azok inkább csak nagyítóval láthatóak). Ennek ellenéren finom a szendvics, menüben vásárolva még talán meg is éri.

Az epres-csokis csodákból a McFlurryt illetve a pitét kóstoltuk. Mind a kettőnél megállapítható, hogy a kettő íz egészen érdekesen keveredik, amiről valószítnüleg nagyon megoszlanak a vélemények, hogy pozitív-e vagy negatív. Tesztelő társammal mind a ketten a mínusz előjelű értékelést választottuk inkább. A McDonald’s-ban már lehetett kapni régebben is különböző íz-párosításokat. Az eléggé valószínű, hogy nem a mostani lett a legjobb ezek közül.

Azóta szépen át is alakították egy kicsit és így még hangulatosabb és szebb látvány fogadja a belépő vendégeket, illetve ha jól emlékszem az akkori állapotokra, akkor az étlap is bővült a pár évvel ez előtti látogatásom óta.

Mostanában gyakran szoktam enni palacsintát, és én bizony nem csak a hagyományos túrósat próbálom ki (sőt, a legritkábban eszem olyat), helyette mindenféle különlegességet szoktam választani. Tegnap is így történt, egy tejszínes kukoricás csirkés és egy sajtos tejfölöset választottam. Mind a kettő remek volt. Partnerem pedig úgy döntött, hogy ő marad a hagyományos eredeti receptnél és csokiszósszal megspékelve kért egy túrósat. Azzal is teljes mértékben meg voltunk elégedve.

A kiszolgálással sem volt semmi gond. A hely pedig ahogyan említettem szép, gusztusos, az emeleten pedig hely is van bőven. Az árak körülbelül olyanok mint a nagyis palacsinta-hálózatban, a sósak 300-400 Ft körül vannak, az édesek 100 és 300 Ft között mozognak. Ha más tésztafélét kívánnánk meg, akkor olaszosabb ételekből is válogathatunk kedvünkre. Ráadásul a bulizósabb napokon (csütörtök-szombat) a nap 24 órájában nyitva van.

Az ottlétünk alatt sikerült is megfejtenem a titkát a helynek. Két nagyon kedves pincér hölgy szolgálta ki a vendégeket, akiknek az arcáról a mosoly letörölhetetlen volt, úgy tűntek, mintha sosem fáradnának el. Bár az ételben nem volt semmi különleges, ez az kedvesség, figyelmesség mégis olyan élményt adott, amit az ember ritkán tapasztal.

Amit az ételek közül biztosan tudok ajánlani: a hagymaleves enyhén fűszeres de ízletes volt, érdemes hozzá külön kérni a pirított zsemlekockákat (alapból nem adnak hozzá semmit sem), a pizzák közül a a Cannibalét kóstoltuk meg, mely sokféle húst tartalmaz, ahogy azt a neve is elárulja: ott helyben készítik, sütik a kemencében vevő szeme láttára, friss, ropogósan, melegen hozzák az asztalhoz. Tészták közül pedig a carbonarával kerültük közelebbi kapcsolatba, amellye ugyancsak meg voltunk elégedve. Ha az embernek pedig különleges kérései vannak, például a feltétekkel kapcsolatban, azt is örömmel teljesítik.

Hangulatos, kedves hely, fantasztikus kiszolgálással. Árban fejenként 2-3ezer forinttal kell kalkulálni egy leves és egy főétel esetén.

A Subway – aki esetleg nem ismerné egyáltalán – egy hatalmas választékkal rendelkező szendvics-bár, amely olyan rendszerben működik mint az IKEA. Te mondasz meg mindent, hogy miből álljon az aznapi étked! Lehet választani a kenyér fajtájában és méretében, majd meg kell mondani, hogy mi legyen a fő típus, utána a zöldségeket kell kiválasztani, majd legvégül a szószt. Lehet extra húst, extra bacont, extra sajtot is kérni, illetve a szendvics helyett saláta formájában is megcsinálják igazából ugyanazt. Ha valaki menüben kéri mindezt akkor ahhoz szénsavas üdítő és egy amerikai süti (cookie) vagy chips is jár hozzá.

Az én személyes kedvencem egyébként helyszínben a Mammut I. 3. emeleti étterme. Szedvicsben pedig a Csirke Pizziolát tudom ajánlani mindenkinek. Rostonsült csirkemell darabkákra rak egy paradicsomos fűszeres szósz (marinare), megszórja borssal, oregánóval, parmezánnal. A sajtot és a paradicsomot is szépen belekomponálják. Majd mindezt toastosítják (ezt a szolgáltatást bármely szendvicshez lehet egyébként kérni). Utána jön a már megszokott zöldség választás illetve a szósz, ha valaki szeretne még a marinare öntet mellé valamit (én a sajtos cézárt ajánlom, csak egy kis csíkban rá). Mindezt menüben egy duplacsokis vagy simacsokis sütivel érdmes szerintem elfogyasztani. A szendvicsnek pontosan olyan az íze mint egy fantasztikus eredeti olasz csirkés pizzának. Ha a Subwayben járok mostanában mindig ezt eszem!

Fizetéskor a diákigazolványt, ha van ne felejtsd el felmutatni! 15% kedvezmény jár ekkor!

Régóta vadászom azokat a helyeket, ahol olyan ízek fogadnak mexikói néven, amelyek valóban hasonlítanak is a közép-amerikai konyha remekeire.
Találtam már ilyen éttermet a Mammutban is, az azonban igen magas árkategóriába tartozik (főleg ahhoz képest, hogy egy bevásárlóközpontban van). A Burger Kingben ellenben megfizethető áron, rettentő jó ízvilággal talákozik a vendég.
A szamaracskák vagyis a burrito egy paradicsomos, kukoricás, babos, enyhén csípős töltelékű tészta tekercs, amely igazából a falatozgatás kategóriába tartozik. Kicsit olyan mintha a chili con carne-ból egy cseppet a tésztába tömtek volna. Ráadásul gyorséttermi kaja ellenére is, az íze nagyon pontosan el van találva. Az egész család szereti.
A tortillából kettő típus is kapható a Burgerben, az egyik inkább az európai ember számára kifejlesztett, a másik pedig ami jobban hasonlít az eredetire.
A fiesta tortilla csirkés, “vegyes” salátás, lájtos szósszal leöntve, ízletes, azonban semmi köze az igazi mexikói finomságokhoz, maximum a neve.
Sajnos a másik tortillának a “takarója” is búzalisztből készül, pedig valójában ezt kukoricalisztből kéne, ennek a belseje már közelít a tökéleteshez. A felhasznált hozzávalók (például a jalapeno paprika) a mexikói konyha jellegzetes alapanyagai, és a szósz is passzol az összeállításhoz. A picante tortilla, ahogy a neve is mondja enyhén pikáns, de mindenki számára kibírható szinten.
Aki ilyen ízvilágra vágyik, annak csakis ajánlani tudok egy kisebb túrát valamelyik Burger Kingbe, hogy “gyorsan” megtapasztalja miért is olyan népszerűek ezen távoli konyha remekei.