Beküldte: Ivi ekkor: 2009/02/21
Január 27. óta a McDonald’s éttermekben egy speciális szendvicset, csirkeszárny darabkákat és csokis-epres desszerteket lehet kapni. Ezek közül többet is volt már szerencsém megkóstolni.
A CBH, vagyis Csirke-Bacon-Hagyma szendvicset mindenkinek tudom ajánlani. Végre egy olyan időszakos termék aminek van mérete is. A legtöbb esetben ugyanis, a Mekinél azt tapasztalom, hogy a szendvicsek mérete megy össze. Bár még ez sem akkora mint a konkurens hálózat Whopper nevű szendvicse, de azért már elég jól közelíti azt, legalábbis úgy ránézésre saccolással. A hagymadarabkák pirítva kerülnek az összeállításba, a csirke a szokásos mekis fajta, a kenyérre pedig bacondarabkákat szórnak (bár azok inkább csak nagyítóval láthatóak). Ennek ellenéren finom a szendvics, menüben vásárolva még talán meg is éri.
Az epres-csokis csodákból a McFlurryt illetve a pitét kóstoltuk. Mind a kettőnél megállapítható, hogy a kettő íz egészen érdekesen keveredik, amiről valószítnüleg nagyon megoszlanak a vélemények, hogy pozitív-e vagy negatív. Tesztelő társammal mind a ketten a mínusz előjelű értékelést választottuk inkább. A McDonald’s-ban már lehetett kapni régebben is különböző íz-párosításokat. Az eléggé valószínű, hogy nem a mostani lett a legjobb ezek közül.
Beküldte: Ivi ekkor: 2009/02/21
Egyszer régen már voltam itt, de mivel igen ritkán esik nekem útba a Nagymező utca ezért azóta nem sikerült visszatérnem erre a remek helyre. Egészen tegnapig.
Azóta szépen át is alakították egy kicsit és így még hangulatosabb és szebb látvány fogadja a belépő vendégeket, illetve ha jól emlékszem az akkori állapotokra, akkor az étlap is bővült a pár évvel ez előtti látogatásom óta.
Mostanában gyakran szoktam enni palacsintát, és én bizony nem csak a hagyományos túrósat próbálom ki (sőt, a legritkábban eszem olyat), helyette mindenféle különlegességet szoktam választani. Tegnap is így történt, egy tejszínes kukoricás csirkés és egy sajtos tejfölöset választottam. Mind a kettő remek volt. Partnerem pedig úgy döntött, hogy ő marad a hagyományos eredeti receptnél és csokiszósszal megspékelve kért egy túrósat. Azzal is teljes mértékben meg voltunk elégedve.
A kiszolgálással sem volt semmi gond. A hely pedig ahogyan említettem szép, gusztusos, az emeleten pedig hely is van bőven. Az árak körülbelül olyanok mint a nagyis palacsinta-hálózatban, a sósak 300-400 Ft körül vannak, az édesek 100 és 300 Ft között mozognak. Ha más tésztafélét kívánnánk meg, akkor olaszosabb ételekből is válogathatunk kedvünkre. Ráadásul a bulizósabb napokon (csütörtök-szombat) a nap 24 órájában nyitva van.
Beküldte: Ivi ekkor: 2009/01/30
Már rég megnyitotta kaput a Da Lello olasz étterem a Mom Park emeleti szintjén, azonban én még egyszer sem jártam ott, egészen monstanáig. A minap valami teljesen újra vágytam, amit még sosem próbáltunk ki, így tértünk be ebbe a picike kis étteremben. Nincs olya sok asztal, de azok amikor mi voltunk, mind foglaltak voltak, és a vendégekről látszott, hogy jól érzik magukat.
Az ottlétünk alatt sikerült is megfejtenem a titkát a helynek. Két nagyon kedves pincér hölgy szolgálta ki a vendégeket, akiknek az arcáról a mosoly letörölhetetlen volt, úgy tűntek, mintha sosem fáradnának el. Bár az ételben nem volt semmi különleges, ez az kedvesség, figyelmesség mégis olyan élményt adott, amit az ember ritkán tapasztal.
Amit az ételek közül biztosan tudok ajánlani: a hagymaleves enyhén fűszeres de ízletes volt, érdemes hozzá külön kérni a pirított zsemlekockákat (alapból nem adnak hozzá semmit sem), a pizzák közül a a Cannibalét kóstoltuk meg, mely sokféle húst tartalmaz, ahogy azt a neve is elárulja: ott helyben készítik, sütik a kemencében vevő szeme láttára, friss, ropogósan, melegen hozzák az asztalhoz. Tészták közül pedig a carbonarával kerültük közelebbi kapcsolatba, amellye ugyancsak meg voltunk elégedve. Ha az embernek pedig különleges kérései vannak, például a feltétekkel kapcsolatban, azt is örömmel teljesítik.
Hangulatos, kedves hely, fantasztikus kiszolgálással. Árban fejenként 2-3ezer forinttal kell kalkulálni egy leves és egy főétel esetén.
Beküldte: Ivi ekkor: 2008/12/27
Avagy mexikói ízek a Burger Kingben
Régóta vadászom azokat a helyeket, ahol olyan ízek fogadnak mexikói néven, amelyek valóban hasonlítanak is a közép-amerikai konyha remekeire.
Találtam már ilyen éttermet a Mammutban is, az azonban igen magas árkategóriába tartozik (főleg ahhoz képest, hogy egy bevásárlóközpontban van). A Burger Kingben ellenben megfizethető áron, rettentő jó ízvilággal talákozik a vendég.
A szamaracskák vagyis a burrito egy paradicsomos, kukoricás, babos, enyhén csípős töltelékű tészta tekercs, amely igazából a falatozgatás kategóriába tartozik. Kicsit olyan mintha a chili con carne-ból egy cseppet a tésztába tömtek volna. Ráadásul gyorséttermi kaja ellenére is, az íze nagyon pontosan el van találva. Az egész család szereti.
A tortillából kettő típus is kapható a Burgerben, az egyik inkább az európai ember számára kifejlesztett, a másik pedig ami jobban hasonlít az eredetire.
A fiesta tortilla csirkés, “vegyes” salátás, lájtos szósszal leöntve, ízletes, azonban semmi köze az igazi mexikói finomságokhoz, maximum a neve.
Sajnos a másik tortillának a “takarója” is búzalisztből készül, pedig valójában ezt kukoricalisztből kéne, ennek a belseje már közelít a tökéleteshez. A felhasznált hozzávalók (például a jalapeno paprika) a mexikói konyha jellegzetes alapanyagai, és a szósz is passzol az összeállításhoz. A picante tortilla, ahogy a neve is mondja enyhén pikáns, de mindenki számára kibírható szinten.
Aki ilyen ízvilágra vágyik, annak csakis ajánlani tudok egy kisebb túrát valamelyik Burger Kingbe, hogy “gyorsan” megtapasztalja miért is olyan népszerűek ezen távoli konyha remekei.
Beküldte: Ivi ekkor: 2008/12/27
A múlt héten, a nagy karácsonyi készülődés közepette egy kellemes, új helyet fedezhettem fel egy kedves haverinámnak köszönhetően.
A Mammutban igen gyakran járok, sőt még a Fény utcai piacra is át szoktam nézni, de ezt a lángosost a második emeleten leghátul még sosem vettem észre. Mindig csak átfutok, be a bankfiókba, vagy rohanok valamelyik másik helyre, ahelyett, hogy megállnék egy picit pihenni és falatozni.
Pedig itt érdemes megállni. Ha az ember nem akar valami nagy dolgot, de mégis jól akar lakni, ráadásul olcsón, akkor ez tökéletes hely. Nem hittem volna, ugyanis, hogy kevesebb mint 400 ft-ból a fővárosban meg lehet ebédelni. Pedig de. Miazhogy.
Én személy szerint a füstölt sajtos, sonkás, tejfölös kiszerelést választottam, de van itt pörcös, meg töltött meg mindenféle típusa a híres magyar ételnek. Akkora nagy adagot kaptam ráadásul, hogy még meg el sem tudtam fogyasztani az egészet.
A választék nagy, az ízek a megszokottak, és az sem csoda, hogy ebédidőben a sor csak úgy kígyózik a bódé előtt.
Senki se számítson luxusra vagy óriási leülési lehetőségekre. Ez mind hiányzik. Fapados az egész. De oda pont ez kell. Hangulatos. Érdemes kipróbálni, minden városi futkározó időhiányos megéhezett embernek tudom ajánlani.
